Nem tudok mit rajzolni!  Így segítsd át a gyermekedet a kreatív frusztráción

Még néhány hónapja boldogan rajzolt valamit, amiről csak hosszas magyarázat után derült ki, hogy valójában egy kutya egy űrhajóban, most pedig alig húz néhány vonalat a papírra, máris jön az ítélet: „Ez ronda.” „Nem tudok lovat rajzolni.” „Rajzold meg inkább te!” A ceruza lekerül az asztalra, a rajz összegyűrve landol mellette, a szülő pedig értetlenül áll a helyzet előtt. Hová lett az a gyerek, akit korábban a legkevésbé sem zavart, hogy az embernek hat ujja van, a macska pedig történetesen lila?

A változás 4-6 éves kor körül egyáltalán nem ritka. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a gyermek kevésbé kreatív, sőt bizonyos értelemben éppen az ellenkezője történik: már sokkal pontosabb elképzelése van arról, mit szeretne létrehozni. Csakhogy a keze még nem mindig képes követni azt, amit a fejében már tökéletesen lát.

A képzelet gyorsabb, mint a kéz

Óvodáskorban sokat fejlődik a vizuális észlelés. A gyermek egyre több részletet vesz észre a környezetében, jobban felismeri az arányokat, és a saját alkotását is elkezdi összehasonlítani azzal, amit látni szeretett volna. Közben a finommotorika, a szem-kéz koordináció és a ceruzahasználat még fejlődésben van. A fejében tehát már ott lehet egy gyönyörű hercegnő, dinoszaurusz vagy versenyautó, miközben a papíron valami egészen más születik.

Ekkor jelenhet meg az első komolyabb kreatív frusztráció. A gyermek már felismeri a különbséget az elképzelése és az eredmény között, de még nincs meg minden eszköze ahhoz, hogy ezt a különbséget áthidalja. Ha ehhez hozzájön az összehasonlítás egy ügyesebben rajzoló testvérrel, óvodástárssal vagy akár egy felnőttel, könnyen megszülethet a következtetés: „Én nem tudok rajzolni.”

Ilyenkor érdemes óvatosan bánni azzal is, hogy mi magunk rajzoljuk meg helyette, amit szeretne. Jó szándékból persze könnyű átvenni a ceruzát, de amikor a gyermek a saját kezdetleges cicája mellett meglátja anya tökéletesebb változatát, abból akár azt is leszűrheti, hogy valóban jobb, ha inkább más csinálja.

Nem mindig az üres papír jelenti a legnagyobb szabadságot

Felnőttként hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a kreativitás akkor tud igazán kibontakozni, ha semmilyen szabály nincs. Tessék, itt egy fehér lap és egy doboz ceruza, rajzolj bármit! Egy kreatív blokkban lévő gyermeknek azonban a „bármit” néha inkább bénítóan sok lehetőség, mint felszabadító szabadság.

Ebben az időszakban sokat segíthet az irányított alkotás. Nem arról van szó, hogy megmondjuk, pontosan mit és hogyan készítsen, hanem arról, hogy kapaszkodókat adunk. Ha egy folyamat kisebb, érthető lépésekből áll, a gyermeknek nem kell egyszerre kitalálnia a témát, a kompozíciót és a kivitelezést. Marad energiája arra, hogy magára az alkotás örömére figyeljen.

Éppen ezért lehetnek jó átmeneti eszközök a kreatív bizonytalanság időszakában a kézműves készletek gyerekeknek. Ezekben a végeredményhez vezető út már részben ki van jelölve, de közben bőven marad lehetőség a színek, részletek és megoldások felfedezésére.

A sikerélmény nem csalás, hanem újabb próbálkozásra hív

A kreatív önbizalom visszaépítésében különösen értékesek azok a technikák, amelyeknél látványos eredmény születhet anélkül, hogy tökéletes rajztudásra lenne szükség. Egy homokkép készítésekor például a gyermek apránként eltávolítja a kijelölt felületeket, majd színes homokkal tölti ki azokat. Közben választ, adagol, simít és figyel, a végén pedig egy olyan részletgazdag kép áll előtte, amelyre jó érzéssel mondhatja: „Ezt én csináltam.”

Hasonló élményt adhatnak a karcolós képek. A sötét felület alatt fokozatosan előbukkanó színek önmagukban is izgalmassá teszik a folyamatot, ráadásul nincs szükség arra, hogy a gyermek egy üres lapból kiindulva építse fel az egész képet. A mozaikozás pedig egészen más módon ad kapaszkodót: apró elemekből, lépésről lépésre áll össze a végeredmény, miközben fejlődik a finommotorika, a vizuális figyelem és a kitartás is.

A Djeco játékok között különösen sok ilyen alkotótevékenységet találunk. A Djeco kézműves készletek egyik nagy erőssége, hogy az illusztrációk és az alapanyagok esztétikája mellett magát a folyamatot is a gyermek életkorához igazítják. Egy jól összeállított készletnél nem az történik, hogy kibontunk egy doboznyi alapanyagot, majd a szülő fél órán keresztül próbálja megfejteni, tulajdonképpen mit kellene csinálni vele. Az egyes lépések követhetők, a feladat teljesíthető, a végeredmény pedig kellően látványos ahhoz, hogy valódi sikerélményt adjon.

Ez különösen fontos annak a gyereknek, aki éppen azt kezdte hinni magáról, hogy „nem ügyes” az alkotásban. A megfelelő kézműves készletek gyerekeknek ilyenkor egyfajta biztonságos átmenetet teremthetnek az irányított feladat és a teljesen szabad alkotás között.

Ne a szép végeredmény legyen a mérce

A kreatív frusztráció oldásához a saját reakcióinkon is érdemes egy kicsit változtatni. A „de hát ez gyönyörű!” megnyugtatónak tűnhet, de ha a gyermek szerint egyáltalán nem sikerült jól a rajza, valószínűleg nem fogjuk meggyőzni az ellenkezőjéről. Sokkal többet adhat, ha magát a folyamatot vesszük észre: milyen sokáig dolgozott rajta, milyen érdekes színt választott, hogyan talált ki egy új megoldást, vagy hogy akkor sem adta fel, amikor elsőre nem sikerült.

A cél nem az, hogy minden gyermekből ügyes rajzoló legyen. Sokkal fontosabb, hogy ne tanulja meg túl korán saját magáról azt, hogy ő „nem kreatív”. A kreativitás ugyanis nem kizárólag rajzkészség: problémamegoldás, kísérletezés, újratervezés és annak bátorsága is, hogy valamit a saját elképzeléseink szerint hozzunk létre.

A Djeco kézműves készletek, a homokképek, mozaikok, karcolós technikák és más irányított kézműves készletek gyerekeknek ebben az átmeneti időszakban éppen azért lehetnek értékesek, mert leveszik a gyermek válláról az üres lap nyomását. Először csak követi a kapaszkodókat, aztán egyre bátrabban változtat rajtuk, végül pedig talán újra előkerül az a bizonyos teljesen üres papírlap is.

És egyszer csak megint ott lesz rajta a hatujjú ember, a lila macska és az űrhajó. Csak most már egy olyan gyerek rajzolja őket, aki tudja, hogy nem kell mindennek elsőre tökéletesnek lennie ahhoz, hogy érdemes legyen elkészíteni.