Kötélugró sikerek Dániában

Kötélugró sikerek Dániában

Szeptember első hetében megteltek az iskolapadok, a diákok izgatottan mesélték nyári élményeiket egymásnak. Tatán négy kisdiák igazán izgalmas kalandot oszthatott meg osztálytársaival, hiszen július utolsó hetében a dániai Aalborgban vettek részt a Kötélugró Európa Bajnokságon. Ők négyen, Fogel Bence (Talentum Iskola), Mukli Adél (Kőkuti Iskola), Tyechlár Dalma (Kőkuti Iskola) és Váradi Cintia (Fazekas Iskola) a Tatai Hódy SE Kötélugró Szakosztályának versenyzői, Fogel Zsolt edző irányításával készültek fel a megmérettetésre.

Szeretném, ha leírná olvasóinknak, hogy hogyan is képzeljék el ezt a sportágat?

F.Zs.: A sportág, csakúgy, mint sok másik versenysport, tulajdonképpen egy gyermekjátékból fejlődött ki. Ha össze akarnám hasonlítani, mondjuk a korcsolyával, akkor azt mondanám, hogy sokan tudnak ugyan csúszkálni a jégen, de kevesen versenyeznek műkorcsolyázóként. Valahogy így van ez az ugrókötelezéssel is. Az egyszerű ugrálás helyett versenyzőink nehéz és látványos, esetenként akrobatikus elemekkel tűzdelt gyakorlatot, gyakorlatokat mutatnak be a bíráknak. Nagyon szeretjük ezt a sportágat, hiszen nem kell hozzá drága sporteszköz, mindenki megengedheti magának, hogy ezt a mozgásformát válassza. Egy kis ritmusérzék kell, valamint sok-sok gyakorlás, és ki tudja, talán még bajnok is válhat belőlünk.

Mit jelent a sok-sok gyakorlás? Mire kell készülnie annak, aki el szeretne jutni egy ilyen versenyre?

F.Zs.: Az Európa Bajnokságon résztvevő gyerekek 4-5 éve űzik ezt a sportot. Hazai versenyeken már többször álhattak dobogón, és közülük kettő már tavaly is részt vett nemzetközi versenyen. A tanév közben heti négy alkalommal vannak másfél-két órás edzések, de egy ilyen versenyre való felkészüléshez ez természetesen nem elegendő. A tanévzáró ünnepségek után azonnal megkezdtük az intenzív felkészülést, ami heti öt nap kétszer két óra edzést jelentett. Nagy hangsúlyt fektettünk az állóképesség növelésére, hiszen a csapatverseny során hat versenyszámban kellett helytállnunk. Két versenyzőnk nem csak csapatban, hanem egyéni versenyzőként is indult, ezért számukra különösen megerőltető volt a felkészülés.

A gyerekek élvezték a felkészülést?

F.Zs.: Inkább úgy mondanám, hogy zokszó nélkül végigcsinálták az edzéseket, tudatosan készültek a megmérettetésre. Régóta együtt dolgoznak és jó barátságban voltak egymással eddig is, de a munka igazi csapattá kovácsolta Őket.

Gondolom ezt csak fokozta a sok közös élmény Dániában.

F.Zs.: Pontosan így van. Július 24-én ültünk autóba és indultunk el a több, mint 1500 km-es útra. Egy éjszakát Németországban töltöttünk, majd másnap dél körül érkeztünk a versenynek helyszínt biztosító Aalborg városába. Azt gondolom mindnyájan élveztük az utazást. Kvízjátékokat játszottunk közben és gyönyörködtünk a tájban. A verseny közbeni pihenőnapon megnézhettük a várost, ami egy fjord partján terüle el, hazafelé pedig Prágában töltöttünk egy éjszakát, így ezt a várost is megcsodálhattuk.

Igazi élmények ezek egy 13-14 éves fiatal számára. De mégiscsak egy sporteseményről beszélgetünk, így nem maradhat el a kérdés: Eredmények?

F.Zs.: Büszkén mondhatom, hogy versenyzőink megállták helyüket Európa ugrókötelesei között. A csapatversenyben mindhárom gyorsasági versenyszámban második helyezést értünk el, így a gyerekek három ezüstérmet is kirakhatnak otthon a falra. Egyéni versenyben Mukli Adél a két gyorsasági versenyszámban harmadik helyezést ért el, míg az összetett eredményhirdetéskor a dobogó második fokára álhatott fel.

Fontos eredménynek tartom azt is, hogy 12 ország versenyzőit láthattuk szerepelni és talán sikerült ellesni néhány trükköt, ami a jövőben hasznunkra válhat. Ebből a tudásból a gyerekek sokat adhatnak át tatai csapattársaiknak.

Engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem azt a szülői támogatást, ami nélkül a gyerekek nem tudtak volna ilyen nyugodtan és összpontosítva felkészülni. Ez nagyon sokat tesz hozzá az edzői munkához.

Köszönettel tartozunk azon tatai, illetve Tata környéki cégeknek, valamint a város önkormányzatának is, akik anyagi támogatása nélkül nem jutottunk volna el a versenyre. Ha ők nincsenek akkor a gyerekek nem gazdagodhattak volna ennyi sport- és szabadidőélménnyel. Reméljük mi is sikeresen hozzájárultunk a tati sport hírnevének öregbítéséhez.