Tíz ősöreg magyar fa, amelyet látni kell

A történelem nagy eseményeinek és régi korok hétköznapjainak szemtanúi. Évszázadok óta szemlélik a világot, amely az idők során alapjaiban változott meg körülöttük. Túléltek vihart, tűzvészt, háborúkat, vízrendezést és erdőirtást. Ha beszélni tudnának, lenne mit mesélniük.

Legtöbbször csak a véletlennek köszönhetik, hogy több száz év elteltével még ma is itt vannak közöttünk. Ezek a fák ma már olyan emlékművek, amelyek puszta létezésükkel figyelmeztetnek arra, hogy vigyázzunk természeti értékeinkre.

1. A nagykőrösi Basafa

A Nagykőrös melletti erdő 31 méter magas kocsányos tölgyének korát 400-500 évre becsülik. Basafának vagy Pálfájának hívják a helyiek, bár azt mondják, az eredeti Basafa egy másik, ennél is idősebb fa volt, de azt évtizedekkel ezelőtt kivágták.

A nagykőrösi erdőkből már a török időkben is százszámra vitték a fákat a budai várba, ahol salétromfőzéshez, sáncépítéshez, bőrcserzéshez is használták őket. A Nagykőrös melletti erdők ma már csak töredékei az egykor voltaknak. Az ország pusztai tölgyeseinek utolsó hírmondói, amelyek ligetes facsoportjaikkal és a köztük elterülő homoki gyepekkel őrzik az Alföld egykori erdős pusztáinak képét.

S hogy miért Basafa? Erre egy több változatban is fennmaradt mese ad magyarázatot. Az egyik verzió szerint a budai pasa megbízottja adót behajtani érkezett Kőrösre, ahol nagyon megtetszett neki az egyik gazda gyönyörű lánya. El is határozta, hogy egy év múlva visszatér, és feleségül veszi. A lány nagyon megijedt, az apja pedig elhatározta, megakadályozza, hogy lánya háremhölgy legyen.

Egy év múlva az öreg koldusnak öltözve kiült az út mellé. Mikor a török megérkezett, nagy jajveszékelésbe kezdett, és arra kérte, hozza le a mankóját a közeli tölgyről, ahová egy legény dobta fel gonoszkodásból. A török felmászott a fára, ám az egyik ág letört alatta, ő pedig azonnal nyakát szegte. A törököt ott temették el a fa tövében, amit azóta Basafának hívnak.

2. A gödöllői vackor

Az ország egyik legidősebb és legterebélyesebb vadkörtefájaa gödöllői Szent István Egyetem Botanikus Kertjében áll legalább 280 éve. A fa sokat látott, és nehéz időszakokat is átvészelt, de tavasszal még ma is virágözönbe borul, nyáron pedig gyümölcseivel kényezteti a madarakat és a rovarokat.

A 20 méter magas óriást a legenda szerint gróf Grassalkovich Antal ültette. Egyszer ugyanis, amikor vadászni ment, egy sebzett vadkan üldözőbe vette, és ő egy vadkörtefán talált menedéket. Hálája jeléül elrendelte, hogy a birtokon ezer vadkörtefát ültessenek. Ezek közül ma már csak egy maradt hírmondónak, de a 20. század elején még hét hasonló korú fa élt.

Állítólag az isaszegi csata után Kossuth Lajos ennek a fának a tövében fogalmazta meg a függetlenségi nyilatkozatot. A matuzsálem Erzsébet királyné szívének is kedves volt, minden évszakban szívesen időzött a fánál, és állítólag itt ismerkedett meg Andrássy Gyula gróffal. Ezért a gödöllőiek a szerelmesek fájaként is emlegetik. A gödöllői vackor 2013-ban az Év Fája lett itthon, majd egy év múlva második helyezést ért el az Év Európai Fája-versenyen.

3. A budafoki Ősök Fája

Budafok a bor és a pezsgő városa, a főváros egyik legkevésbé ismert városrésze, amely ennek ellenére sok érdekességet rejt. Mészkőbe vájt pincerendszert, barlanglakásokat, a hazai bor- és pezsgőkultúra dicső múltjának és jelenének jelentős szereplőit, és egy nagy tiszteletnek örvendő fát is.

1739–40-ben pestisjárvány söpört végig az országon, ez az egykori Promontort, a mai Budafokot is érintette. A település leggazdagabb embere, a serfőzde-tulajdonos Knoll József fogadalmat tett: ha családja túléli a járványt, kápolnát építtet Péter és Pál apostolok tiszteletére. Bár ő és felesége nem élték túl a pestist, lányuk a járvány utáni évben felépíttette a kápolnát, és annak kertjében temettette el a szüleit.

A kápolnát Budafok legszebb utcájában, a Péter-Pál utcában találjuk. Előtte egy gyönyörű mezei juhar, az Ősök Fája áll, és itt volt a település első temetője is. A fa történetéről szóló mese így ír az öreg juharról: „Érezte, az itt jártak kincset bíztak őrizetére. És ő szolgált: a mélyben lágyan fonta körbe a földbe rejtett nyugvókat, miközben felettük terebélyesedő lombkoronájával örök altatót suttogott.”

A juhar már több mint 250 éves, és nagy tiszteletnek örvend a budafokiak körében. Minden év júniusában, a Péter-Pál-napok keretében tiszteletük jeléül megkoszorúzzák a fa elé állított kopjafát.

4. A szőkedencsi öreg hárs

Ha valaki Budapest felől Nagykanizsa felé halad a 7-es úton, Marcali közelében, valahol a 183-as kilométernél egy hatalmas fát pillanthat meg egy domb tetején. A szőkedencsi öreg hárs igazi matuzsálem, már legalább 700 éve kémleli innen a tájat. Itt, a dombon volt egykor a régi Dencs is, de ma már a falut a forgalmas út túloldalán találjuk. Az öreg hárs azonban maradt itt a dombon, ahogy a falu temetője is.

A kislevelű hárs korábban tölggyel, gyertyánnal alkotott erdőségeket az országban, ma már idős példányait is csak mutatóba láthatjuk. Ezt a fafajt mindig is kedvelték és használták az emberek, illatos virágaiból gyógyteát, jól megmunkálható fájából pedig épületdíszeket faragtak.

A szőkedencsi öreg hársat ma is nagy becsben tartják, és lelkiismeretesen gondozzák. A régi korokban is így volt, mert még a legszűkebb időkben sem használták fel tüzelőnek. A fa nemcsak szemtanúja, de a szó szoros értelmében őrzője is a múltnak, hisz néhány éve a köré készített támfal építésekor egy Árpád-kori templom romjaira bukkantak.

5.  A vajali szürke nyárfa

A Mór közelében álló fa lenyűgözi az embert tekintélyes méreteivel. 9,1 méteres törzskerületével a faj legnagyobb ismert példánya az országban. Magassága 18 méter, kora 150 és 300 év között lehet. A fa közelében fekvő lakott települést Vajal-pusztának hívták, ma Mór része.

A szürke nyár a fehér és a rezgő nyár természetes kereszteződéséből létrejött hibrid faj. A hullámtértől a száraz homokig sokféle élőhelyen előfordul, de legjobban a jó vízellátású talajokat kedveli. A vajali szürke nyár nem egyedül állt itt, egykor fajtársai és füzek sokasága vette körül. Az idők folyamán azonban hol a szükség, hol a fokozódó földéhség miatt egyre kevesebb lett belőle.

A fa élőhelye, a Vajal-forrás által táplált vizenyős, ingoványos terület mára egy hektárnál is kisebbre zsugorodott a művelt földek, szőlőskertek, gyümölcsösök, hétvégi házak gyűrűjében. Épp ezért Mór önkormányzata a Móri-árok Természeti Öröksége Alapítvány kezdeményezésére helyi védettség alá vonta a területet.

Idén is megválasztják az Év Fáját
Az Év Fája-versenyen idén is 15 fa közül lehet választani október 18-ig. A versenyre májusban több mint 60 fát neveztek szerte az országból. Ezek közül került ki az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrizése alapján az a tizenöt, melynek története legjobban kifejezte a jelölő közösség elkötelezettségét a nevezett fa iránt.

Így ebben az évben a balkányi mamut, az ácsi Mesefa, a komlói öreg tölgy, egy békési óvoda fája, a körbeépített győri vadgesztenyefa, a böhönyei óriás makkfa, a deszki Marosi Matuzsálem, a nyergesi vadkörtefa, a kápolnai három hársak, Bátaszék legöregebb fája, a kóspallagi tűzoltófa, a hédervári Árpád-tölgy, az újpalotai fehér fűz, a védett keleti platánfa és a somogysárdi ginkgo biloba várja a szavazatokat a verseny weboldalán.

6. A felsőmocsoládi öreg hárs

A Somogy megyei kis falu nagy büszkesége a 400 éves öreg hárs, amely nemcsak itthon lett az Év Fája 2011-ben, de 2012-ben az európai versenyt is megnyerte. A legenda szerint egykor villám csapott le a környékre, az erdő leégett, és egy hatalmas szakadék keletkezett, amelyet a Pokol torkának neveztek el. A pusztítást csak egy hársfa élte túl, melynek magjait hollók hordták szét, ezekből született újjá az erdő.

Az öreg hárs ma is él, és mágikus erejével tovább védelmezi a környéket. A felsőmocsoládi erdők az államosításig a Bánó-Kaskovics család tulajdonában voltak. Az 1990-es évek végén a 200 éves Bánó-Kaskovics-kastélyt a család visszavásárolta és felújította, és ma kastélyszállóként üzemelteti.

A családi összetartozás jelképeként tekintenek a fára, és máig élő hagyományuk, hogy legfiatalabb tagjaikat bemutatják az öreg hársnak. A hárs persze nemcsak számukra fontos, de a falu egyik fontos turisztikai látványossága is.

7. Az egri platán

2012-ban az Év Fája lett, majd rá egy évre az Európai Év Fája-versenyt is megnyerte az egri termálfürdő platánja. A keleti platán kora 250 év körül van, magassága 40 méter, törzskerülete pedig 850 centiméter. Az egri szájhagyomány szerint az egri vár 1552. évi török ostrománál Ali budai pasa és Ahmed nagyvezír a fa árnyékából irányította a török sereget. Ez azonban nem igaz, levéltári anyagok is bizonyítják, hogy a 18. században, Eszterházy Károly püspöksége idején telepítettek Egerben platánokat, amelyek a barokk kertek kedvelt díszei voltak.

Eszterházy Károly építtette az egyetemnek szánt egri líceum késő barokk épületét, és ekkor formálódott az Érsekkert parkja, amelyet a francia parképítészeti hagyományok figyelembevételével alakítottak ki. Ennek része volt az Eger-patakon túl fekvő kertészet a meleg vizű tóval. Itt működik ma az Egri Termálfürdő, és itt áll az akkori telepítésből megmaradt, ma is jó állapotnak örvendő öreg platán.

8. Anna-ligeti öreg tölgy Szarvason

A Békés megyei kisváros, Szarvas bővelkedik dendrológiai (a fás szárú növények tudománya) ritkaságokban, elég, ha csak a Szarvasi Arborétumra gondolunk. De Szarvas egy nevezetes fa, Tessedik Sámuel akácfájának emlékét is őrzi, az egyik első példánya volt a hazai akáctelepítéseknek.

A város egykor az olasz származású Bolza család birtoka volt, az ő nevükhöz fűződik az arborétum alapítása, melynek elődje a város másik szélén fekvő, szintén látogatható Anna-liget. Bolza József és felesége, Batthyány Anna itt kezdtek parkot építeni az 1800-as évek elején. Miközben számos fát hozattak a schönbrunni kastély kertészetéből, megőrizték az itt honos fákat is, például azokat a kocsányos tölgyeket, melyeket ma is láthatunk a parkban.

A kocsányos tölgyek egykor gyakori fajnak számítottak az alföldi folyókat kísérő magasabb térszinteken. Ezeknek a keményfa- vagy tölgy-kőris-szil ligeterdőknek azonban ma már alig-alig láthatjuk nyomát, mert a mezőgazdaság térhódításával, a folyók szabályozásával párhuzamosan egyre kisebb területre szorultak vissza, majd szinte teljesen eltűntek az Alföldről. Az Anna-liget öreg tölgyeinek legidősebbje megközelítőleg 300 éves, társaival együtt egyfajta mementóként őrzi egy letűnt kor emlékét.

9. A tatai nagy platán

2014-ben az Év Fája a tatai Öreg-tó partján álló nagy platán lett. A város és a tópart emblematikus matuzsáleme alatt nyaranta helyiek és turisták sokasága időzik, és élvezi a gyönyörű tó látványát. Az Öreg-tó hazánk legidősebb mesterséges tava, már a honfoglalás előtt is létezett. A középkorban a vár védelmét szolgálta, és a Dunából hozott halakat tárolták benne.

A tó mai formáját 1747-ben alakították ki, és az Esterházy-uradalom részeként halastóként használták. A tó partján álló, 232 éves platán is az Esterházyaknak köszönheti létét. A grófi család tatai ágát alapító Eszterházy Miklós koronaőr fia, Ferenc hozatta a fát több társával együtt Versailles-ból a grandiózus parképítés időszakában.

Az Esterházy család a tatai uradalom megvásárlásával jelentős változásokat indított be a környéken. Az elmocsarasodott területeket lecsapolták, vízrendezési, szabályozási munkálatokkal művelhetővé tették a földeket, felépítették rezidenciájukat, és az Öreg-tó, valamint a Cseke-tó környékén hatalmas angolparkot hoztak létre.

A park számos ritkaságot őriz ma is, tekintélyes méretű platánok, vadgesztenyék, hársak, fekete és szürke nyárfák dacolnak az idővel már vagy két évszázada, és itt telepítették először az eredetileg Ázsiában honos szomorúfüzet és jegenyenyárt is.

Az idén a tatai nagy platán képviseltette hazánkat az Év Európai Fája-versenyen, második helyezést ért el.

10. A kápolnai három hárs

A Heves megyei település, Kápolna a magyar történelem egyik nevezetes csatájának színhelye. A falu híres hársfáit a település 1784-ben épült templomának tiszteletére ültették, később a fák tanúi voltak a 1848–49-es szabadságharc egyik ütközetének is. A kápolnai csatában, 1849. február 26-án és 27-én a lengyel származású altábornagy, Henryk Dembinski vezette magyar sereg nézett farkasszemet a császári erőkkel.

A lengyel fővezér Eger–Mezőkövesd térségében összevont csapatokkal akart lecsapni Windischgrätz hadseregére, de az osztrákok a vártnál hamarabb elérték a Tarna völgyét, és az ütközetre már Kápolnánál sor került. Dembinski nem tudta időben főparancsnoksága alá vonni a magyar hadtesteket, és a kétnapos csata végén a magyar csapatok visszavonultak.

Az egyik legenda szerint a három hárs alatt imádkozott Kossuth Lajos a kápolnai csatában elesettekért, a másik szerint innen irányította a csatát Dembinski altábornagy. Az ő tiszteletükre nevezték el a falu lakói a hársfákat Kossuth-, illetve Dembinski-hársnak. A fák közelében emlékmű őrzi a kápolnai csata emlékét.

Fák kormeghatározása

„Egy faegyed kora: a mag kicsírázásától (vagy a dugvány kihajtásától) az aktuális kormeghatározásig eltelt tenyészidőszakok (vegetációs időszakok) száma. Úgyszintén: a sziklevelek – vagy az első hajtáslevelek – megjelenésétől az adott kormeghatározásig eltelt vegetációs időszakok száma.

Nem túl idős, ültetett faállományok esetén gyakran rendelkezésünkre áll az ültetés pontos dátuma, amelyből kiderül, hogy az adott faállományt melyik évben és melyik évszakban (tavasszal vagy ősszel) ültettek el. Mesterséges ültetés esetén, amikor egy-három éves csemeték kerülnek kiültetésre, a faegyed korába be kell számítani a csemetekort is.

Döntött fatörzsek esetében a kor meghatározása elméletben igen egyszerű: a vágáslapon meg kell számolni az évgyűrűket, amelyek száma kiadja a vágáslap feletti törzsrész korát. Alacsony tuskómagasság – 5–10 cm – esetén ideális esetben nem tévedhetünk, mivel az egyéves csemeték általában elérik ezt a magasságot. E módszer azonban nem alkalmazható minden esetben, csupán azoknál a mérsékelt égövi fafajoknál, ahol az évgyűrűk korai (tavaszi) és késői pásztája jól elkülönül egymástól. Az évgyűrűk, amint a növénytanból tudjuk, nem egyebek, mint a fa testén évről évre keletkezett növekvési rétegek (fapalástok) keresztmetszetei.

Az álló fa korának meghatározását Pressler-féle növedékfúró alkalmazásával is el lehet végezni. A növedékfúró egy külső csavarmenettel készített hengeres, belül üres fúró. Használat alkalmával ennek a csőszerű fúrónak a belsejébe nyomul be a környezetétől elválasztott vékony, hengeres farész – a furatminta –, amelyen az évgyűrűk viszonylag jól látszanak. Ha sikerül a fúróval pontosan eltalálnunk a fa közepét, ahonnan az évgyűrűk kiindulnak, akkor az adott keresztszelvény korát az évgyűrűk összeszámolása útján határozhatjuk meg. Ha a fúrás a fa tövén, tuskómagasságban történt, akkor annyi évet kell a kapott korhoz hozzáadni, amennyi ennek a tuskó magasságának az eléréséhez nézetünk szerint szükséges volt.

A kor, a fatérfogat és annak egyes tényezői között a legszorosabb összefüggés áll fenn, ezért az olyan tapasztalati táblázatokat, amelyek az utóbbiakat a kor függvényében tüntetik fel, csakis úgy használhatjuk, ha a korra vonatkozó adatokat előzetesen megszereztük.”

(Forrás: dr. Veperdi Gábor Erdőbecsléstan című egyetemi jegyzete)
A cikk a Turista Magazin 2015. februári számában megjelent írás szerkesztett változata.

Amennyiben többet szeretne tudni Tatáról, látogassa meg Magazinunk főoldalát!

Klikk a képre 🙂