Halloween ünnepét sokan idegenkedve tekintik, túl amerikainak tartják, emiatt tiltakoznak ellene minden fórumon. Az az igazság az, hogy ez az ünnep kelta  hagyományokon alapul. Főként az angol nyelvterületen népszerű, de a vidám bolondozás az egész világon terjed, ünnepelhetjük mi is nyugodt szívvel.

Halloween,ünnep,szokás,töklámpás,

Tökéletes kreativitás

A Halloween a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Az eredeti, ősi kelta ünnep a Samhain volt, ekkor ünnepelték “a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Ez a hagyomány később keveredett több római ünneppel is, mint például a holtak emléknapjával (Felaria vagy Parentalia) és a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival. Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep mai formájában fontos szerepet játszó alma is. A kereszténység terjedésével ezek régi hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által tartott mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe.

Halloween,ünnep,szokás,töklámpás,

Szellemeskedés mind szinten

Az ünnep főként a skót, ír, valamint walesi közösségekben maradt fent, a kivándorlók azonban magukkal vitték ezt a hagyományt Észak-Amerikába is, ahol az egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később – az amerikai kultúra részeként – a világ számos részén elterjedt, és az utóbbi pár évben meglepően híressé vált Nyugat-Európában is. Maga a halloween szó mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol “All Hallows Eve” kifejezés rövidített alakjából alakult ki. Tehát nem kell zsigerileg idegenkedni, az írek és a skótok jófejek, az ő szokásaikat követjük, ha Október végén kicsit lazítunk.

Halloween,ünnep,szokás,töklámpás,

A lazulás tök jó..

Mik is ezek a szokások?

Töklámpás (Jack-lámpa, angolul Jack-o’-lantern):
Jack egy részeges, de éles eszű naplopó volt, akinek sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is. Miután a tivornyák végeztével az alvilági figura rendszeresen zaklatta őt, ezért Jack felcsalta egy hatalmas fa tetejére. Miután jó magasra mászott, egy keresztet vésett annak törzsbe, hogy ellenfelét így megakadályozza a lejutásban. Jack később elengedte az ördögöt, de megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Halálakor a mennyországba csínytevései és haszontalan élete miatt nem engedték be, ám a pokolba sem találhatott otthonra – örök száműzetésre ítéltetett. Jack egy izzó fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából (melyet később az amerikaiak sütőtökre cseréltek) kivájt mécsesbe zárta, és a mai napi folytatja bolyongását a mennyország és a pokol kapuja között.

Halloween,ünnep,szokás,töklámpás,

Töklámpás minden formában

Jelmezek:
Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik házról-házra kopogtatva az angol “Trick or treat!” (szabadon fordítva “Csokit vagy csalunk!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. A gyerekek a legtöbb esetben édességet kapnak, de vannak felnőttek akik inkább a “csínyt”, vagyis a játékos fenyegetést választják. A kicsik és nagyok egyaránt változatos, többnyire túlvilági hangulatú maskarákat öltenek magukra és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal és honosították meg az Egyesült Államok területén.

Halloween,ünnep,szokás,töklámpás,

A jelmezkészítésnek csak a kreativitásunk szab határt

A hagyományos halloween játékok is igen népszerűek az amerikai gyerekek körében: az almahalászat, melynek célja egy vízzel teli vödörből szájjal kiszedni az almát vagy a madzagra fázött édességek elfogyasztása anélkül, hogy a kezeiket használnák.

Forrás

A cikk apropója, hogy a Kuny Domokos Múzeum 2015 októberében Vaszary Jánosra emlékezik. A magyar festészet halhatatlan mestere 1909-től haláláig, 1939-ig Tatán élt, tavasztól őszig pihent az angolkert közelében épített műtermes villában, melynek kertje számos festmény megszületését inspirálta.

Kiállításunk a Tatán festett alkotásokat mutatja be. A Kuny Domokos Múzeum tisztelettel meghívja Önt a Vaszary kertje Vaszary János és Tata című kiállítás megnyitására, a tatai várba, 2015. október 29-én 16 órára.
A kiállítást Plesznivy Edit művészettörténész,a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője nyitja meg.

A kiállításra mindenkit szeretettel várnak.

Vaszary Villa,tata,Vaszary János,Híres tataiak,
“1909 tavaszán költöztünk a fővárosból Tata-Tóvárosra. A poros Esterházy utcán béreltünk egy háromszobás kis házat… Néhány évvel később vásároltunk egy üres telket, és arra építettük a jelenleg is birtokunkban levő villát, mely egészségi szempontból a körülötte befásított területtel együtt kifogástalan üdülőhely. Wiegand műépítész vagy iparművész, aki tervezte, és az uram csak annyiban követett el hibát, hogy a szobák egy részét manzardban, a konyhát a szuterénben helyezték el, ami a háziasszonynak sok fáradságot okoz.” (Özv. Vaszary Jánosné feljegyzései, részlet)

“Vaszary kertje” kiállítás a Tatai várban:

https://www.facebook.com/events/401412163390790/

Vaszary Villa,tata,Vaszary János,Híres tataiak,Vaszary János (teljes nevén: Vaszary János Miklós; Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, Tabán, 1939. április 19.) magyar festőművész és grafikus.A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban.

 

Vaszary Mihály és Szabó Kornélia gyermekeként született római katolikus családban. Nagybátyja Vaszary Kolos esztergomi érsek volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben Von Hacklnál és Von Löfflitznél tanult. Bastien-Lepage francia festő Münchenben kiállított képeinek hatására Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. A legnagyobb hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt.

Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal. Pierre Puvis de Chavannes hatása fedezhető fel olyan szecessziós jellegű festményein, mint a Bizánci Madonna, Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez. (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902; Aranykor, 1897-98). Sokat utazott. Az 1900-as évek első évtizede második felében a francia impresszionizmus hatása érződik képein (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909), majd Raoul Dufy és Kees van Dongen fauvisták hatása alá került.

Az 1905-ben már beérkezett festőművész, a „Részes aratók” című festményét Ferenc József a budai vár részére vásárolta meg. 1905 nyarát jövendőbeli felesége, Rosenbach Mária (Mimi) megyéjében, Nógrádban, Rétságon töltötte. Két impresszionista festménye készült ekkor: a „Nógrádi parasztasszonyok” és a „Pihenő nógrádi búcsúsok”. 1905. november 6-án Budapesten feleségül vette Mimit, Rosenbach Sándor és Strahler Anna leányát.

Vaszary Villa,tata,Vaszary János,Híres tataiak,

Vaszary villája Tatán a Művész utcában.

Az ezt követő években a Rosenbach-birtok eladásából vették meg a tóvárosi telket, ahol a Toroczkai Wigand Ede által tervezett és 1911-ben megépített tóvárosi műtermes házban (Művész köz 1.) az 1910-es évektől gyakran tartózkodott haláláig. A villa a székely lakóház épületelemeit tartalmazza, mint a székely fafaragó művészetnek díszítő elemeit. Az 1916–1919 közötti esztendőkben Vaszary ki sem mozdult Tatáról. Számos művét festette villájában és a városban (pl. „Tatai strand”, „Tatai park”, „Lovasok a parkban”). 1920-ban hagyta el Tatát.

Vaszary Villa,tata,Vaszary János,Híres tataiak,

Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett a frontokról (például Katonák egy kárpáti faluban, 1915; Katonák a hóban, 1916), ezen művein érezhető legjobban a német expresszionisták hatása. Röviddel a háború után még uralkodott festészetében a drámai hangvétel (lásd Golgotha c. képét). Azonban hamarosan ismét Párizsba utazott, s visszatért a francia piktúra hagyományaihoz. Gyors, laza, könnyed ecsetvonású képei készültek ekkor, talán legjellemzőbb a Parkban című és a Női portré.

„A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég.” – vallotta az 1920-as években. Temperamentumos festészetére ez az elv mindvégig jellemző maradt, lényegében a magyar avantgárd felé nyitott.

1920-tól tíz éven át a Lyka Károly által újjá szervezett Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az 1932-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, 1923-tól az Új Művészek Egyesülete alapító tagja és elnöke, 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága egyik alapító tagja. Kiváló mester volt a főiskolán, oktatta az új stílusirányokat, s maga is mind kipróbálta őket. Egyéni stílusát mindvégig a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemezte (Birskörték, 1918; Ébredés, 1921). 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést freskók festésére.

Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban (1898, 1902, 1906, 1912), 1912-ben a Művészházban is volt kiállítása. 1916-ban mint hadi festő állította ki képeit a sajtóhadiszálláson. 1909, 1920 és 1924-ben az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1922-ben a Helikon Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. 1928-ban az UME által rendezett kiállításon vett részt.

Az 1928. évi XVI. Velencei biennále nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szervezte, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki, ugyanitt Virágcsendélet c. képét megvásárolta az olasz állam. 1929-ben a magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán vett részt, a nürnbergi múzeum Strand c. képét vásárolta meg. Az UME genovai bemutatkozásán aranyéremmel jutalmazták, Tengeri fürdő c. képét a nervi Galleria d’arte moderna vásárolta meg. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása.

Vaszary Villa,tata,Vaszary János,Híres tataiak,

Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve Természetlátás és képszerűség címmel. Az Est-lapok számára számára grafikákat és illusztrációkat készített, egyben itt e lapoknál is publikálta művészetfelfogását, amely a művész és a művészeti stílus megválasztásának szabadságáról szólt, s a századforduló festészeti irányzatairól nyújtott értékelést.

Nyugalomba vonulása után sem pihent: nappal festett, este a szakirodalmat tanulmányozta. Amikor szívbetegsége jelentkezett, elhatározta az 1930-as évek végén, hogy a budapesti Attila körúti lakásából végleg Tatára költözik. Váratlan halála – 1939. április 19-én – ezt megakadályozta. Farkasréten ravatalozták fel, majd Tatára vitték, ahol április 22-én az Almási úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége, aki élete végéig hűséges ihletője volt, 1942. július 4-én halt meg. Holttestét július 5-én helyezték férje mellé. Nyughelyüket a temetőben hatalmas emlékkő őrzi. A rajta levő kiemelt véset szövege:

„Vaszary János festőművész lánglelkének porhüvelye.

Menj a szívemre, s légy az enyém újra, mint egykor, május idején.”

Forrás: wikipedia

Tejkaramella házilag

Az ősi receptek szerint a jó tejkaramellához sok-sok szeretet kell. Elkészíthetik gondos anyukák, esetleg apukák, de akár a gyerekek is próbálkozhatnak vele szülői felügyelet mellett, hiszen itt forróság van, és kell az odafigyelés. És persze nem árt a két fontos összetevő, a tej és a cukor. Az arányok nagyjából: 1 liter tejhez 0,4-0,5 kg kristálycukor (ínyencek tehetnek bele esetleg 4-5 dkg vajat is, attól krémesebb lesz). Esetleg érdemes kisebb mennyiséggel kísérletezni,  egy bögre tejhez adjunk kevesebb, mint fél bögre cukrot.

tejkaramell-kreativ-magazin

Ez a nyúlós maszlag lesz a végeredmény, ha mindent jól csináltunk.

Miután a hozzávalókat alaposan összekevertük, addig főzzük folyamatos kevergetés mellett, amíg a kívánt sűrűségűvé nem válik. Leírva rém egyszerű, de a főzési folyamat akár több óra is lehet, ha nem akarjuk odakozmálni az alját. Végül is kitűnő családi móka a hosszú téli estékre. Az elkészült nyúlós masszát zsírpapírra, vagy szilikonos formába öntsük ki, amíg meg nem szilárdul. Célszerű félig lágyan bevágásokat eszközölni rajta, hogy később könnyebben törhető legyen. Vigyázzunk, nagyon forró, amikor kiöntjük és nagyon rá tud száradni arra, amire ráöntjük. Persze ha van, aki szeret nyalakodni, akkor ez sem probléma

karamella-igazi-tata-kreativ-magazin

Az igazi karamella törékeny és kemény mint az üveg. Simán egy teflon edényben megolvasztjuk a cukrot, 2 perc alatt elkészül.

Érdekesség: A cukor és a tej átalakulása nem karamellizálódás, hanem egy ahhoz nagyon hasonló folyamat, a Maillard-reakció mentén történik. Ettől még hívhatjuk nyugodtan karamellának az elkészült finomságot

Forrás: Kreatív Magazin

Mesteri magyar bonbon a világ legjobb töltött tejcsokoládéja

Két aranyéremmel és két ezüstéremmel tért haza Londonból a soproni Harrer Chocolate csapata a világ egyik legrangosabb versenyéről. Az International Chocolate Awardson ráadásul megszerezték a világ legjobb töltött tejcsokoládéja címet is. Az elbírálás a Chocolate Week keretein belül zajlott, a gála október 17-én volt.

varkanyar ,tataiak magazinja,kreativ magazin,csoki,

A Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda csokoládékülönlegességeket készít. Közlésük szerint tradicionális, családi receptjeik alapján készülnek az édességeik. A tulajdonosok neves osztrák cukrászdinasztia leszármazottai, 16 éve nyitották első hazai cukrászdájukat; ez 2009-ben egészült ki kóstolóhelyként is szolgáló csokoládé manufaktúrával.

varkanyar ,tataiak magazinja,kreativ magazin,csoki,

A májusi Gourmet fesztiválra ezzel az arzenállal készült a csoki manufaktúra

Nem csak a Herrer tarolt a megmérettetésen, más magyar siker is született. A világ legjobb fehércsokoládés magvas drazséja a chocoMe darabja lett: a Raffinée Guérande sós szőkecsokoládéval bevont szicíliai mandula hántolt ostyával. Étcsokis drazsé kategóriában ezüstérmet nyertek, a tejcsokis drazsék között a harmadik helyen szerepeltek.

 

 

 

fb-off2-620x330

Szedd magad

Összegyűjtjük neked azon lelőhelyeket, ahol Szedd Magad akció keretében saját magad szedheted le a zöldséget, gyümölcsöt. Minden évben ez az akció a szedd magad eper akcióval indul és egészen tél beáltáig lehetőség van valamilyen gyümölcs vagy zöldség felkutatására íly módon.

Szedd magad Eper Földieper, Vértesszőlős 2015

szedd magad,tata,kreativ magazin, tippek,

Termelő neve / Cég név : Tóth Péter őstermelő
Telefon: +36703145043
Gyümölcs, zöldség: Eper Földieper
Szedd, vedd típusa: Szedd magad(A termesztett gyümölcs vagy zöldség saját kézzel szedhető.)

 

Cím: Magyarország Komárom-Esztergom Vértesszőlős Valusek
GPS északi szélesség: 47.618730
GPS keleti hosszúság: 18.376640
Megközelítés: A síneken át, az Által ér hídja mellett a bal oldalon.

Leírás:  

Szezon: 2015-05-27-tól 2015-06-30-ig

Nyitvatartás
Hétfő: 08:00-tól 19:00-ig
Kedd: 08:00-tól 19:00-ig
Szerda: 08:00-tól 19:00-ig
Csütörtök: 08:00-tól 19:00-ig
Péntek: 08:00-tól 19:00-ig
Szombat: 08:00-tól 19:00-ig
Vasárnap: 08:00-tól 19:00-ig

szedd magad, tata, kreativ magazin, tippek,

A feltüntetett adatok tájékoztató jellegűek, valódiságukért az oldal üzemeltetője felelősséget nem vállal, az indulás előtt a megadott telefonszámon kérem érdeklődjön az adott termelőnél!

Forrás

 

 

FELHÍVÁS! KUPAK – ÉS ÚJSÁG GYŰJTÉS BOCCIA CSAPATNAK

Kedves Emberek!

Szeretettel osztjuk meg veletek Pulpiter Norbi kérését, hogy kupak- és újság gyűjtéssel segítsük Boccia csapatát.

Idézzük Norbi bemutatkozó sorait: „Gyermekkorom óta kerekesszékben élem mindennapjaimat, amik vidáman telnek. Szabadidőmben a boccia sportot űzöm, ennek köszönhetően sok helyre eljutottam, ebben az évben Portugáliában jártam, a Boccia Európa bajnokságon. A versenyeken szép eredményeket érek el. Számítógépezni is szoktam, szeretek szörfözni az interneten. Hobbim még az üvegfestés is. Szeretek festeni tájképeket, és mindent, ami megtetszik a természetben, szívesen megfestem. Már több kiállításom is volt. Szeretek emberek között lenni és a barátaimmal jókat nevetni. Kedvenc évszakom a nyár, mert akkor sokat tudok kint lenni a természetben, több alkalmam van találkozni ismerős és ismeretlen emberekkel. Sok ember ismer a környéken és mindenkivel el tudok beszélgetni. Jelenleg munkám is van, egy vízmű cégnél dolgozom. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megtalált ez a lehetőség, mert fontos számomra, hogy a hobbim mellett más tevékenységgel is hasznossá tegyem magam, illetve a munkámért kapott fizetésemmel hozzájárulhatok a család költségvetéséhez.”

Kérünk benneteket, segítsük ezt a fiatalembert céljai elérésében. Úgy tudjuk, már közülünk többen gyűjtenek számára, de milyen jó lenne, ha kiterjeszthetnénk a gyűjtést!

Kérjük jóga-, sport-, szépség szalonok, gyermek- és közintézmények, üzletek, vendéglátóhelyek jelentkezését gyűjtőhelyként! A lépcsőházak reklám újságjait is érdemes összegyűjteni! Olyan személyekre is szükség van, akik a gyűjtőhelyekről Norbiékhoz elviszik az anyagot.

Telefon: +36307503543

E-mail: kispulpi@gmail.com

 

Alapozzunk…

Nagy meglepetés és még nagyobb öröm érte Sulyok Terézia festőművészünket, amikor a 2013 december végi hajrá kellős közepén megcsörrenő telefonjába mindössze ennyit árult el egy női hang: a Józsefvárosi Galériából hívom, jó hírem van, de nem árulom el, küldtünk részletes e-mailt. Teca néni szeme erre a szokásosnál is jobban kezdett csillogni, s míg nagy izgalommal hazafelé sietett, élénk emlékképek tolultak elé, mily buzgón készültek kis tanítványai a Weöres Sándor 100. születésnapja tiszteletére Száncsengő címmel meghirdetett Mikulásváró rajzpályázatra. Sorra születtek a szebbnél szebb alkotások, alig tudott dönteni, melyik legyen az a 12, amely végül a borítékba kerül és elindul a fővárosba – tarolni. Merthogy bizony a pályamunkákat elbíráló gyermekkönyv illusztrátorok a tatai kisdiákoknak ítélték az országos első helyet. Bélik Eszter, Illés Bars, Kele Júlia, Komáromi Emma, Kurcsik Flóra, Lőke Fanni, Szabó Eszter, Szabó Johanna, Tasnádi Bálint, Török Hunor  és  tanító nénijük joggal húzhatja ki magát, hiszen a pályázatra 42 intézményből mintegy 650 beadvány érkezett, s a szakmai zsűri korosztályonként csak 3-3 oklevelet osztott ki.

Lám, megérte, dőlhet ilyenkor hátra a pedagógus! Hát érdemes volt beküldeni, bízni benne, hogy nekünk is sikerülhet. Lám, megérte vállalni a többletmunkát. Megéri odahajolni, buzdítani, buksit simogatni, szelíden segítő kezet nyújtani, ha egy rakoncátlan vonal épp nem az elképzelt helyére kanyarodik. Igenis foglalkozni kell velük már az óvodában, alsóban! Akármennyire is gyakorlott az ember, s akármennyire is bízik abban, hogy jó úton jár, amikor feketén-fehéren áll előtte, hogy Tatára kerül a pálma, bizony csak elérzékenyül és hálát ad a sorsnak, hogy minden nehézsége ellenére ezt a pályát választotta. Lám, látja az Úr a mindig igyekvőket!

Fessünk…

–   Gyakran pályázunk – kezd mesélni Teca néni sugárzó arccal, miközben elém teríti a 12 elismert alkotást – jót tesz nekik is, nekem is. A gyerekeknek kihívás, a tanárnak szakmai visszajelzés. Nézd, ez a két díszkeret itt milyen jól sikerült! – Mutat lelkesen tanítványai munkájára – A Mikulásos foglalkozást verselemzéssel kezdtük, a ritmusra helyeztük a hangsúlyt. Megfigyeltünk, hányszor, hogyan tér vissza a refrén, és megterveztük, hogy ezt miként tudjuk átültetni a művekbe. Megbeszéltük, hogyan lehet a ritmust a festészet eszközeivel kifejezni.  Ez volt a fő szempont: a formaritmus, a színritmus. Visszatértünk a vershez: a sötétségből jön a száncsengő. Hogyan tudod elképzelni? Munkánkat egy különleges technikával fűszereztük: falfestékkel alapoztunk, s erre más hatású lett a ceruzarajz, emiatt ilyen különleges a végeredmény. A régi akvarell papíromat nem dobtam ki, színfoltok voltak rajta, azt is felhasználtuk. Tanulságos volt látni, hogyan bánnak a gyerekek az előkészített anyaggal. Nem tűntették el, ha volt rajta mondjuk egy szép zöld vagy narancs összefolyás. Nem maszatolta be, mellé illesztette a sajátját. Beleépítette a kompozícióba. Élt és élni hagyott. Úgy teremtett, hogy közben nem rombolt. Csak épített. Hát ez a cél.

–   A keretezős ötlet honnan jött?

–   Mindig felhívom a figyelmüket rá, mert a komponálásnál sokszor hiba, hogy csak a rajzlap sarkába rajzolnak a gyerekek, nem használják ki a teljes rendelkezésre álló teret. A keret kiemeli a rajzot. Előtte készítettünk fekvő díszeket síkidomokból, amiket fel tudtak használni. Itt-ott meg is jelennek, ritmikusan.

–   Nem lehetett könnyű választani.

–   Volt vagy negyven rajzunk! – idézi fel mosolyogva – Néhány gyermeket nagyon sajnáltam, mert nem sikerült befejezniük. Ezt is meg kell tanulni, a pályázatoknál bizony rövidek a határidők. Egy-egy alkalommal három-négy órát vonunk össze, ez ideális esetben egy teljes délután, de van, ahol a kötelező tanulóidő miatt csak később kezdünk, s abba kell beleférjen a ráhangolódástól az alkotás folyamatán keresztül egészen a keretezésig minden, a száradásról nem is beszélve, hiszen sehol nincsen olyan műtermünk, ahol a rajzokat a foglalkozás után is elő lehetne hagyni. Válogatáskor az ember igyekszik objektív lenni, ám a rajzcsokrot mégis együtt kell mérlegelnie. Legyen közte érettebb vonalvezetés, de jelenjen meg a gyermeki juxtapozíció is, legyen naiv és őszinte, színes és harmonikus. Persze a gyermeknek meg kell szoknia a szubjektív megítélést is. A városi versenyen például az aprólékosan kidolgozott műveket ismerték el most legutóbb, s a színesebb, művésziesebb pályázatok nem nyertek díjat. De ez belefér. Ettől művészet a művészet. Mindenki a saját belső tükrén át nézi. A karácsonyi oroszlányiba is mindig bekapcsolódunk, ott sok elismerést kaptunk a színes rajzokra is az idei tanévben.

–   A gyerkőcök egyébként ismerik egymást? Egy csoportba járnak?

–   Páran. Több csoportból válogattam össze a rajzokat, mivel több intézmény tanulóit oktatom különböző helyszíneken. Ennek kényelmi okai vannak. Mindenkinek jobb így: szülőnek, gyereknek, iskolának. Még nekem is, mert napközben mozgásban lehetek J. Pályázni viszont tudtunk együtt, mert bár a nagy létszámú iskolákban, mint a Vaszary és a Kőkúti, ugyan helyben tartjuk az órákat, mindenki a Menner Bernát Művészeti Általános Iskola növendéke. Elégedett vagyok, ebben a tanévben akárhová pályáztunk, mindenütt díjazottak lettünk. Eck Viktória II. helyezést ért el a Tata és Környéke Turisztikai Egyesület „Magyarország tájain” c. rajzversenyen. Prohászka Eszter rajzát pedig több száz pályázó közül választották a legjobb 12 közé az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája által meghirdetett 2014 Otthonunk, Európa c. országos rajzversenyen, és alkotása szerepel a képekből összeállított naptárban is. Karácsonyi képeslap címmel szerveztek egy megyei rajz pályázatot, oda iskolánként nyolcat lehetett benyújtani, ebből hét díjat el is hoztunk, lett első, második, harmadik helyezettünk.

–   Ezeket láttuk a művelődési házban kiállítva?

–   Az egy másik, a városi rajzverseny volt a Móricz Zsigmond Városi Könyvtár szervezésében. Tavaly két előkészítő csoportom is volt, az ő esetükben sokkal jobban résen kell lenni minden ecsethúzásnál, nem tudtunk annyit pályázni, fárasztó év volt, most viszont beérett a gyümölcs, mert belőlük lettek a legügyesebb versenyzők. A Fürdő utcai, a Bartók és a Geszti óvoda vett részt a foglalkozásokon, havonta egyszer találkozunk, többnyire nagycsoportosok, de be-beszivárognak kisebbek is.

–   Hány növendéked van összesen? Fiúk-lányok jönnek, vegyesen?

–   Igen, a lányok türelmesebbek, figyelmesebbek, a fiúk eredetibbek, átütőbbek. A Fazekasból most egy-két fiú visszajött, hogy ők még járnának, ez nagyon jó.  Ötvenen tanulnak nálam intézményi keretek között, néhányan megkeresnek magántanárként, de arra a sok teendő mellett már nem nagyon jut időm. Van anyuka is, aki beiratkozott, lenne rá igény a felnőttek körében is, jobban oda kéne figyelni rá. Időnként van felnőtt csoportom, most például hétfőnként tartok nekik foglalkozást. A festészeti tanszak a Fazekasban indult, utána kerültünk át a Mennerhez. Nagyon komoly elvárásoknak kell megfelelnünk. Az előkészítő műhelyt külön tanteremben kellene tartani, fel kell állítani a festőállványt, kiteszem a faliújságra a rajzaimat, itt hagyom a csendéletet, megtűrt a dolog, ennek is örülök, hogy van, nem panaszkodom, de ez sokszor nem pénzkérdés.

–   Mindenkinek ugyanazt oktatod, vagy létezik festő-csoport és külön krétarajz osztály?

–   Meggyőződésem, hogy a grafikát és a festészetet nem lehet külön választani. Én ezt, ha tetszik, holisztikusan látom. Nincs olyan, hogy ha már tudsz kockát rajzolni, akkor elővesszük a festéket. Igenis be kell vállalni a kockázatot és a kisgyerek kezébe is oda kell adni a megfelelő eszközt, természetesen ehhez kell a jó módszertan és a kiscsoportos oktatás lehetősége. Húszas, harmincas osztályban nem lehet a selyemfestéket kiadni, megértem a rajzot oktató pedagógusokat. Ám itt a festészeten bizony minden technikát kipróbálunk. Ez az egyik minősítésemen is megdöbbenést keltett. Megkérdezték, hogy mertem az elsősök kezébe diópácot adni. Az enyéim bizony festenek üvegre, fára, selyemre. A kicsik emiatt sokkal ügyesebbek is, hiszen ők még bátrak. Ellentétben a nagyobbacskákkal, akik teljesen le vannak görcsölve, meg akarnak felelni, de nem tudják, hogyan. Le vannak szorítva, gúzsba vannak kötve, a mindennapi visszajelzések letörik a szárnyaikat. Itt meg újranövesztjük. A kreativitás lényege, hogy a meglevőt áthelyezed más területre, össze tudod kapcsolni az egyes területeket, mert a kereszt-asszociációk működnek. Korosabb diákok és felnőttek esetében tapasztalom, milyen nehéz ezt újra aktiválni. Itt minden olyan eszközt felhasználhat a gyermek, amely segíti abban, hogy belső élményét kifejezésre juttassa. Sokan megijednek: Elpacsálják a festéket! Igen, sok veszik kárba, de nézd meg azokat a színeket ott a faliújságon. Ezt ki nem hozom belőlük felsős korukban. Ők viszont, akik ezt csetlő-botló alsósként megtapasztalhatták, belekapaszkodnak az élménybe és örök életükben vezetni fogja őket, hogy igen, ezt is szabad, ezt is lehet és meg tudom csinálni. Belőlük lesznek azok a kiegyensúlyozott felnőttek, akik bármit a kezükbe vesznek, tudnak vele kezdeni valamit. Akik folyamatosan járnak hozzám, azok könnyen váltanak a technikák között. Aki kimarad és később visszatér, az már egysíkúan gondolkodik, borzasztó nehéz kimozdítani. Nála berögzülnek a tulajdonságok, megszokta, hogy a krétát hogyan használja és rettentő nehezen vált. Fontos, hogy a szülő tudatosítsa, milyen éltető talajt ad a gyermeke lába alá, ha művészeti oktatásra áldoz. Az igazgató úrnak volt egy nagyon jó mondata egy drogellenes konferencián, csak több helyütt el kellett volna mondani, hogy a művészeti iskolások között nincs statisztikailag kimutatható deviancia. Sokkal stabilabbak a gyerekek és az élet minden területén fel fogják használni, amit itt tanulunk: az arányérzéket, a térkihasználást, a ritmust, az összhangot, bármilyen hivatást válasszanak, vagy vegyük „csak” a legnemesebbet, hiszen szülőként néha átrendezzük a lakást, tortát díszítünk, polcot festünk. A héten nevettek a gyerekek, mert a régi rajzokat nem dobjuk ki, hanem lealapozzuk és újrahasznosítjuk. Ebből születik gyakran a legjobb rajz. Ez is egy élethelyzet. Tudja-e pozitívan szemlélni, ha valamilyen negatív helyzetbe kerül? Vagy valamit fel kell áldoznia egy új születésének reményében? Nézzük más szemszögből a helyzeteket. Olyan ez, akárcsak a lélektanban az újrakeretezés.

–   Évfolyamlétszám tekintetében hogy néz ki a festészet tanszak?

–   Az alsó a legnépesebb csoport, s a középiskolások az igazi kincseim. A művészeti oktatás egy különleges hidat épít növendék és tanár között, ismerjük és érezzük egymást, együtt haladunk. A szerepek nem annyira elkülönültek, mint a hagyományos iskolában, itt folyamatosan hatunk egymásra. Sajnos ez az építkezés néha korán félbeszakad, pedig idő kell, amíg két lélek elindul egymás felé.  Ám ehhez ma kevesekben van meg a türelem. Az a trend, hogy míg kicsi, menjen rajzolni, aztán átíratjuk zenére, végül felsős korában már jobb, ha nyelvórára jár. Ez a tipikus topmenedzser képzés, holott jó vezető abból válik igazán, aki érzelmileg is intelligens. Természetesen ahhoz, hogy nálunk jól érezze magát, kell a gyermek részéről is a belső szükséglet az önkifejezésre. Ezt nem lehet rákényszeríteni senkire. Hárman kellünk hozzá. A diák, a szülő és a pedagógus. Olyan ez, mint egy háromlábú szék. A gyermek érzi a késztetést, a szülő észre veszi és a gondjaimra bízza.

–   Milyen szülői elvárást tapasztalsz a munkáddal szemben?

–   Sokan jönnek, kérdezgetnek, segítenek, de nem fogalmaznak meg konkrét célokat. Az internet nyitottá teszi a szülőket. Akinek van ilyen irányú érdeklődése, odahaza is tudja fejleszteni a gyermekét. Sőt, a nagyobbacskák már saját maguk is kutatnak különböző kreatív oldalak után és kinyomtatják, megcsinálják, lelkesek tőle. De a szülőnek és a pedagógusnak nagy felelőssége, hogy irányítsa a gyereket, mert nagyon nem mindegy, hogy melyik oldalt nyitja ki. Tudjuk, hogy a gyermek egészséges fejlődésének feltétele, hogy mindennapi szinten legyen módja alkotni. Ez természetes igénye, ezért keresni kezdi a lehetőségeket. A mi feladatunk, hogy meglássuk az ilyen hajlamot és minőségi példát állítsunk elé. Évtizedekkel ezelőtt bebizonyították, hogy az az iskolarendszer, amelyik a sokrétű intelligenciának kizárólag az értelmi részét fejleszti, miként azt a hazai oktatásügy oly sok reform ellenére még mindig teszi, robotot termel. Matematika órán nehéz az érzelmekről beszélni, hogy a spirituális intelligenciáról már ne is szóljak. Kell a zene, kell a képzőművészet, kell a barkácsolás, az origami. Minden nap. És ezt sok szülő tudja, érzi, ezért jönnek. A gyerekek egyre kreatívabbak. Ez nem azt jelenti, hogy kreatívabbak, mint mi voltunk, azt viszont mindenképpen észre kell venni, hogy a kortárs szülő nem köti gúzsba a gyerekét. Persze az se jó, ha nem szab neki határokat. Mondok egy jó példát. Ha Döncike arra érez indíttatást kétévesen, hogy toalettpapírral körbetekerje az étkezőben a szék lábát, mert eltörött és be kell kötözni, akkor anya nem szól rá, hagyja, sőt még ragtapaszt is hoz, hogy feltegye az i-re a pontot és együtt örülnek az alkotásnak. A hetvenes-nyolcvanas években nem ez volt a jellemző. Bennünket a háborúban edzett generáció nevelt, nem dúskáltak. Minden ilyen jellegű indíttatást elfojtottak és csak a megszokott, változatlan rendet kellett és lehetett újrateremteni. A XXI. század elején Közép-Európában nem kenyérkérdés egy guriga papír, játszhatunk vele.

–   Szerinted mi az egészséges szülői reakció egy ilyen országos szintű elismerésre? Az ember érzi, hogy valami komoly dolog történt, ugyanakkor nem szeretné túlreagálni, meg akarja hagyni a gyermek belső motivációját az alkotásra.

–   Ez így helyes. A gyerek azért rajzol, mert szeret rajzolni, pont.  A tevékenység öröméért, l’art pour l’art teszi. Ne vegyük ezt el tőle holmi átmeneti ragyogás miatt. Ő még élvezi az életet, ezt kell megtanulnunk tőle. Szabadon szárnyaló képzelete sodorja, alkotó módon viszonyul a környezetéhez. A papírdoboz számára egyszer garázs, másszor autó, de ha zsinórt köt elé és vízre bocsájtja, akkor hajó. Míg el nem ázik. És ez így van rendjén, mindezt meg kell tapasztalnia. Nem kell a kád mellett lelkesen tevékenykedő gyerekre rászólni, hogy „Édes fiam, mit szöszmötölsz már megint, szét fog ázni az egész, aztán szedhetem ki a lefolyóból!” A gyereket békén kell hagyni. Ösztönösen tudja, mit csinál. Leonardót se nagyon tanította senki, viszont, ha nem hagyják, hogy órákon át a földön heverészve a vonuló felhőket bámulja, talán sose fedezi fel a perspektívát. Kicsit úgy érzem, a pályázatok inkább nekünk, felnőtteknek szólnak. Megerősítő üzenet, hogy jó irányba terelgetjük a csemetét.

–   Néha „terápiás szándék” vezérli a szülőt. Félénk a gyerek, a rajz majd bátorítja. Agresszív a gyerek, itt majd kiadhatja magából a félelmeit. Sikerül ez? Tapasztaltál a pályád során olyat, hogy a gyermek a foglalkozásoknak köszönhetően jelentősebb magatartás-változáson esett át?

–   Hogyne. Látványos fejlődéseket láttam. Mindegyikre van példa. Jár hozzám például egy olyan kisgyermek, aki egész egyszerűen nem tud húsz percnél tovább ülni a padban. Az érzelmileg kiegyensúlyozott, iskolaérett gyermek számára ez nem okoz gondot. Ez a gyermek viszont tele van energiával, nem bírja a kötöttséget, s ha elfáradt, akkor bizony feláll, jön-megy, szaladgál. Igen, zavarja az órát, sokan a legszívesebben inkább kiküldenék. De látom rajta, hogy tetszik neki, amit csinál. Itt akar lenni közöttünk. Ne feledjük, hogy éppen ez az a közeg, ahol a kezdetben ilyen nehézségekkel küzdő gyermeket fejleszteni, türelemmel, sikerrel integrálni lehet. Hát veszek egy mély lélegzetet és szelídítgetem. Aztán van egy komótosan dolgozó, komoly belső világgal működő gyermek, aki szívesen jár közénk évek óta. Csendes, de hozzám sokat beszél, elmeséli, mit rajzolt, itt van idő arra, hogy odafigyeljenek rá és látszik, hogy élvezettel dolgozik. Biztonság kell az alkotáshoz. Érzelmi, lelki, anyagi, fizikai, mindenféle tekintetben. Elfogadás. Egyébként az élmény bennmarad, feldolgozatlanul. S a haladó orvostudomány szerint az így elakadó energia okozza azokat a belső érzelmi blokkokat, amelyek évek múlva fizikai tüneteket okozhatnak.

–   Tanítod azt is, hogy egymás rajzaira hogyan reagáljanak? Az órán óhatatlanul felmerülnek ilyen helyzetek. Adsz nekik megfigyelési szempontokat, hogy az érzékenyítést, építő kritikát segítsék?

–   Igen, erre is jó a csoportos oktatás – holott az alkotás maga egy magányos folyamat lenne – hogy megtanítsuk őket, mit nézzenek, hogyan nézzék. Felvehetnénk 15 növendéket, a jól irányítható közösség azonban 8-10 fő. A második évben már a legtöbbször fél szavakból értjük egymást. Tanulunk egymástól. Kijelölöm az értékelés szempontjait az óra feladata szerint, pl. alap- és, kiegészítő színek, a rajz elhelyezése, a grafikai jelek használata, színezés, satírozás. Történik olyan is, hogy megadom, mire figyelünk, de a gyermekből más jön ki. Azt is értékeljük. Hiszen az élet is ilyen. Persze a túl nagy szabadság se jó, de nem kell a növendékeket túlkorlátozni. Szándékosan nem mutatok nekik mintákat, hogy ne befolyásoljam őket, vagy több mintát mutatok, ha szükségük van rá. A művészetet ezért nehéz tanítani, mert mondom-mondom, de nehezen értik meg. Izgalmas például a feladatkiadás. Most a Fazekasban hetedikben tanítok, a feladatkiadás percek kérdése. Ezzel szemben egy nem művészeti alapiskolában sokkal hosszabb ideig tart, míg megértik a gyerekek, mit kérek tőlük. Merthogy ezt nem érteni kell, hanem megérezni. Ez egy jobb agyféltekés funkció. S mivel idejük nagy részében azt várják el tőlük, hogy a rációt használják, időbe telik, míg áthangolódnak és képesek szárnyalni. Aki ezt 45 perc alatt eléri, nagy varázsló!

–   Ha már varázslat, a pedagógus mellett élő művész lényednek milyen aktuális izgalmai vannak?

–   Hú, most egy hatalmas kiállításra készülünk. „Színek üzenete” címmel mutatok be közel….képet a Csallóközi Múzeum szervezésében a dunaszerdahelyi sárga kastélyban február 20. és március 29. között. Ekkora képanyaggal még soha sehol nem sikerült megjelenni, nagyon várom. Márciusra rajz- és énekversenyt szervezünk, húsvét táján pedig Maszatoló néven nyitott festészeti műhelyt tartunk, ahol az egész család nagymamától apukán át öcsikéig mind együtt alkothat közösen. Jól indul a második félév. A rajztanárok országos egyesületének is tagja vagyok, lehetőség és feladat van bőven!

Keretezzünk… szülői beszámolókkal, szakmai zárszóval

Julcsi kicsi korától kezdve imádott rajzolni, oviban a napi termésünk napi 3 rajz volt, nagycsoportosként kezdett Teri nénihez járni a Fürdő utcai óvodában előkészítőbe, most a Fazekasba járunk. Most, hogy többen is gratulálnak hozzá, most kezdi megérteni, hogy ez az első hely valami nagy dolog. A városi pályázat számára nagyobb élményt nyújtott, nagy becsben tartja az ott kapott könyvjutalmat.

Emma nagy rajzolós volt az oviban és ez a szerelem azóta is tart. Érdekes, hogy mennyire ragaszkodik ehhez a tevékenységhez. Edzésre is jár, többször volt időbeli ütközés és a festészetből soha nem enged. Az első félév során egy hétig magas lázzal feküdt, de két lázas állapot között felkelt és ontotta magából a krétarajzokat. Jó dolog a művészet, mert kapu. Egy csomó dolog kijön rajta keresztül, ami máshol nem. A test sportol, ez meg a léleknek tesz jót.

Bars az iskolakezdés izgalmait buzgó rajzolással vezette le. Szünetben írólapot kért és belefeledkezett az alkotásba. Amikor megkérdeztem, mi történt ma a suliban, fél órán keresztül képes volt mesélni – a rajzairól. „Mondd, a rajzolós szünetek között vannak néha tanóráitok is?” – kérdeztem egy hét után viccelődve, mire gyermekem mélyen a szemembe nézett, mint akit kizökkentenek álmából – „Persze, anya, de azokon nem történik semmi”. Hát, így kezdődött. Októberben már üzentek a tanító nénik, hogy nem győzik írólappal, vegyünk rajzfüzetet, aztán jött a hír, hogy Teca néni festészetet indít a Vaszaryban is, nem volt kérdés, hogy jelentkezünk-e. Azóta szárnyalunk. A konyhánk csempéit A3-as krétarajzok díszítik, a harmadik rajzfüzetünket fogyasztjuk, sőt néha más órán is ihletet kapunk, s csak a félév végére sikerült megálljuk, hogy legalább a matematika könyv lapjain ne induljon ceruzánk holmi bohó, kesze-kusza cirádára.

Hunor…

Bélik Eszterke…

Vekerdy Tamás

Az ismert gyermekpszichológus fülszövege Barabás Zsófi és Moizer Zsuzsa Mindenki tud rajzolni című, a közelmúltban megjelent foglalkoztató könyvéhez

–   Szülőként mit tehetünk azért, hogy a gyermekünk szeressen rajzolni, és rátaláljon az önkifejezésnek erre a módjára? – kérdezem Frankó Dóra pszichológust, tanárt, rajzterapeutát

–   Rajzoljunk mi is! – A példa ragadós. Nem baj, ha három lába van, az is kutya, ha megegyezünk benne. Ha azt hallja, hogy „Á, én nem tudok rajzolni!”, akkor bizony ezt fogja a tudat alattija követni és már csak évek kérdése, hogy magáról is elhiggye. Vegyünk eszközöket! Legyen otthon kéznél gyurma, (mindenféle: hőre keményedő, porcelángyurma a nagy sláger, esetleg agyag, sóliszt, de a linzertészta és a mézeskalács is tökéletes alapanyagok). Vegyünk ecseteket, többet is, egy vékonyabbat, egy vastagabbat, rövidebbet, hosszabbat, hegyeset és tömzsit, sűrűt és ritkát, hogy tapasztalhassa meg a gyermek a különbségeket. Legyen egy hely, ahol nyugodtan dolgozhat, nem gond, ha elcsöppen, kifolyik, átázik. A konyhaasztal újságpapírral beborítva szombat délelőtt, míg anya főz, tökéletes. Kössünk a kicsi nyakába kötényt, köpenyt, egy befőttesüvegbe öntsünk 15 percenként tiszta vizet és máris kész az alkotó környezet. Ja, és dicsérjük meg minden „kész” művét és hallgassuk türelemmel, mit mesél róla. Ne fikázzuk, hogy „Eeez háááz?! Hiszen se ajtaja, se ablaka, se teteje, se kéménye, mégcsak nem is szögletes!” Csak ennyit mondjunk: Csodaszép! Vagy ezt: Szívesen beköltöznék! Ezzel elismerjük, szeretjük, elfogadjuk, fejlesztjük, éltetjük gyermekünket, és azt üzenjük neki: értékes vagy!

Kádek Kata